Hosszú évek vágyódása után teljesült ez a vágyam is. Eljutottam a körösfeketetói vásárba.
Na igen
Egyszer látni kell.
Pénteken 6kor indultunk. Éjfélre voltunk a szálláson, amit előző nap foglaltunk le a neten. Fejesugrás az ismeretlenbe. Úgy, hogy már zárva lesz, mire odaérünk. Roppant segítőkész leánykával beszéltem telefonon, aki rendesen eligazított, így semmi probléma nem merült fel. Megtaláltuk a szállást és nagyon elégedettek voltunk.
Mondjuk az út oda....az utolsó 30 km nagyon hosszú volt. Macskaköves út váltakozott az aszfalttal, teljesen random. Mindez éjjel, tök sötétben.
A szállás Szilágybagoson volt
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szil%C3%A1gybagos
Sajnos nem sokat láttunk belőle, csak a szállást. Reggeli után innen indultunk aztn a vásárba.
Az utolsó 5 kilométeren már csak lépésben araszoltunk. És mivel Negreni nagyon hosszú község, hosszan gondolkodhattunk, hol is parkoljunk le, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolni. A faluban ahol az összes lakos kertje alkalmi parkolóvá változott. Mi rendületlenül haladtunk befelé, és viszonylag jó helyen sikerült parkolnunk. Még nagy sár sem volt, sőt, Pottyantós WC is volt a parkolóban.
Sajnos nem olyan körülmények és előzmények után jutottam el ide, ahogy elképzeltem, de minden nem jöhet össze. Szóval vissza szeretnék majd menni, nem félpénzzel...
Vannak szép dolgok is, de igazából egy hatalmas bolhapiacnak néz ki az egész. A sok kacat, amit szorgalmasan összeszedtek Európa bolhapiacain, a sok szemét, használhatatlan apróság hihetetlen kavalkádja. Aztán a szegényember helyzetének kihasználása, vagy csak a plázák hiánya: de az ömlesztett, őrült mennyiségű ruhadombok és cipőhegyek megdöbbentő látványa beleégett a retinámba.
Persze voltak szép népviseletek (vettem is egy sép széki kabátkát, bár több mindent vehettem volna), szőttesek, bőrkabátok, kiegészítők...de itt is lassan megfizethetetlenek...
Aztán a sok régiség: rengeteg. Köztük elszórva egy-egy értékesebb darab, amit csak az értő szem vesz észre. A többi szemfényvesztés.
Aztán a sok finomság: mézek, és járulékaik, halva minden mennyiségben, némi zöldség, gyümölcs, DINNYE!!!
És hogy ne maradjunk éhen, a sok kifőzde, körtüskalácsos, lángosos (sikerölt olyan helyen beállnunk a sorba, ahol nem beszéltek magyarul, cserébe kiirva is csak románul volt...megoldottam :) ) és a rengeteg husos: mics minden menyiségben, rablóhús...stb. Senki nem maradt éhen
Érdekes volt, tanulságos.