Régebben, amikor egy-egy völgyzáró gátat csodáltam, mindig eszembe jutott, milyen lehetne azon felmászni. Aztán volt egy kémes film, amiben a főszereplő egy ilyen gát falán ereszkedik le.. Vagy valami ilyesmi…nagyon irigyeltem.
Aztán pár napja a FB-n megláttam ezt az új vasalt utat….Uuuuu…ez kell…
Párom rögtön benne volt, bár feltétel volt, hogy a frissen vásárolt viaferrata szetje megérkezzen . Pénteken itt volt…juhuuuu. Mondjuk nincs közel. 400 km. Keresztül Bajorországon és fél Ausztrián
Zillertal, Schlegeis Stausee.
Utána néztem, megrendeltem a jó időt, elkészültünk. Szombaton korán indulás, kávé, szendvicsek…
Pont a hegyekhez érve, már messziről látszott, hogy nem ezt az időt képzeltük el…és el is kezdett szakadni az eső. Nem baj, átkelünk 3-4-5-6 hegyláncon, ott tuti jó lesz az idő. Hát nem. Míg Innsbrucknál legalább nem esett és egy napfoltocska volt a Hafelekarr felett addig a Zillertal bejáratánál megint szemerkélt és a távolban nyomorúságosan sötét felhők voltak…
Nem volt jó érzés. De nem adtuk fel, ha már ilyen messzire eljöttünk…
Haladtunk egyre beljebb a hegyek közé… aztán egy lámpánál 10 percet ácsorogtunk. Utána megértettük, miért. Olyan szűk alagúton kellett átmenni, ahol egy autó fért csak el…
a következő alagútnál nem volt lámpa…pont a kérdésem után, vajon mi van, ha szembejön valaki, termett ott egy busz….tolatás. Persze már sokan voltak mögöttünk és a szűk alagútban amúgy sem volt egyszerű mutatvány…leizzadtam a végére.
Utána jött a fizetős szakasz: 13 km alatt 800 méter emelkedés. Szerencsére Józsi megkönyörült rajtam és átvette a vezetést :)
Hát, picit pezsgett fent a levegő, ahogy Aszterix mondaná…szitált az eső. Persze én nem hagytam, hogy feladjuk :) Nézzük csak meg azt a gátat először :)
Gyönyörű…Ez a kék, kékeszöld…egészen elvarázsolt…És körben a hegyek…
Nem kicsi… magas. 138 méter magas a gát. Na jó, vágjunk bele. Láttuk, hogy ketten lefele igyekeznek, tehát meg lehet csinálni… összeszedtük a dolgokat és elindultunk
Nagy kaland, mondhatom. Nagy élmény :) De nem volt annyira nehéz, akár még egyszer is megcsinálta volna, de Józsi nem akarta.. Rendben, akkor menjük csináljunk még valamit.
Ettünk először is, mert bőven benne voltunk az ebédidőben. Aztán persze ő nem mondott semmi javaslatot, ezért elindultunk egy vízesés felé….persze hogy rossz úton, de kicsit megbonyolitottam, mert letértünk az útról, ami nem volt annyira nyerő ötlet…keresztül a mezőn, tehéncsapáson, vízfolyáaokat átugrálva...teheneket kerülgetve, akik ellenségesen méregettek minket, behatolókat (persze ezt csak én éreztem így, Józsi szerint semmi bajuk velünk, nem bántanak, de jobb félni mint megijadni, most ölt egy ika Spanyolországban )
De végre elértók a sorompót, biztonságban voltunk. Es el is indulhattunk hazafelé, hiszen 4 óra volt az út haza...
Blindsee a Zugspitzblick parkolonál...
Jó kis nap volt :)
