Megint elérkezett az idő, hogy valami újba kezdjek.
2018. augusztusa van kaptam egy új lehetőséget az újrakezdésre. Újra az iskolapadba ülök és valami egészen mást fogok csinálni mint eddig.
Hosszú és rögös út vezetett idáig. Három és fél évvel ezelőtt Németországban kezdtem új fejezetet. Másfél évig a vendéglátásban, aztán egy nagyszerű embernek köszönhetően választott szakmámban, a kiadványszerkesztésben, ami itt azért nagyságrendekkel többet jelentett mint otthon. Sokkal.
De rájöttem, hogy ez még mindig nem az, amit szeretnék. Egész nap a számítógép előtt ülni egyáltalán nem az én világom. Tetszett amit csináltam - különösen a sportruházat megtervezése különböző egyesületeknek és a minta szabásmintára való átdolgozása, hogy készen is olyan jól nézzen ki mint a terveken, de... egy idő után hiányérzetem lett.
Hosszas beszélgetések után körvonalazódott, hogy merre kell forduljak. Kipróbáltam és úgy érzem, igen, ezt akarom csinálni. Szeptembertől elkezdem az Idősgondozói iskolát, 3 év alatt megszerzem a megfelelő képesítést. Aláírtam mindenféle papírokat, már visszafelé számolom a napokat a kezdésig.
Annyira erős benenm a segíteni akarás, a szenvedések enyhítése iránti vágy, az utolsó napok szebbé tétele, hogy magamat is csodálkozva figyelmet. Honnan jön ez a vágy? Miért?
Választott otthonom lehetővé teszi nekem, hogy 47 évesen új területen bizonyíthassak.
Hajrá
