Kicsit elmaradtam innen, de van indokom. Hétvégén kirándultunk a hegyekbe. Átkalandoztunk Ausztriába. Először nem tudtuk, hová is kellene menni, de aztán csak visszatértünk a Lech völgyébe. Annak is egy jól eldugott sarkába. Az egyetlen mellékfolyó baloldalon, ami az Allgaui Alpokba nyomul be...pontosabban az onnan eredő patak, a Hornbach. Ennek a völgynek az elején van Vorderhornbach, majdnem a végén meg Hinterhornbach. Na , itt volt a szállásunk. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nem az "igazi", alpesi tél idején voltunk ott... nem biztos, hogy akár hólánccal is feljutottunk volna. Bár ahogy elnéztem, nagyon is odafigyelnek a tiszta utakra.
gyönyörű hófehér....óóóó. álljunk csak meg. Nem is itt kezdődik!!!!
Pénteken, kevés alvás után (kettőkor kerültem ágyba, fél7kor kelés) borongós, esős időben indultunk. Mindegy, hátha ott jobb lesz. Az út nagy részét átszundítottam. Hiába, kell az alvás :)
Megérkeztünk a hegyek lábához...kéne még kis ezt-azt vásárolni...nasi, gyümölcs, inni...ha elmegyünk túrázni, legyen mit eszegetni...Találtunk egy nagyon klassz áruházat...mindent lehetett venni a zsemlétől a fúrógépig...persze mindent jól meg kellett nézni...nem baj, van időnk.
Na, mi legyen az első célpont. nem régen megvettem az Alpin című újságot és annak csodák-csodája, pont a Lechtal volt a melléklete. Teli szebbnél szebb téli túrákkal... ki is néztem egy párat....Mi legyen az első? Mivel esett az eső, a legtávolabbit választottunk hátha ott nem esik. A Holzgaui Függőhídra a múltko nem jutott időnk. Hát akkor irány Holzgau...Nem is csalódtunk. Eső elállt, kicsit borongós, de jó idő...
Hamer megtaláltuk az irány ls elindultunk felfelé. Jó két és fél órásnak ígérték a kört...hát, rajta.
Az iskola mellől indultunk felfelé. Hó, fehérség...fantasztikus :) Aztán meg folyik mindenhol...a hó alól mindig előbukkan egy -egy ér, vízfolyás... Szánkópálya van emellettünk kiépítve, ami lassan áttevődik az utunkra...aztán az utunk is egyre keskenyedik, de a sok nyom mutatja, jó irányba megyünk.
Aztán végre elérjük a hidat.
105 méter magasságban veszül a Höhenbach völgye felett. Jó 200 méterhosszan...A leghosszabb gyalogos függőhíd Ausztriában.
Eltöltöttünk egy kis időt itt. Mivel egyedül voltunk, annyit járkáltunk fel és alá, amennyit csak akartunk. Közben egy felhőcske átlebegett rajtunk. Sajnos nem sikerült igazán lefotózni...elég lenge volt :)
Aztán jött a következő kérdés...merre van a körút, amit jelöltek. A másik oldalon akartunk lemenni, teljesen logikusan, hiszen egy kört ígértek. A másik oldalon az egyetlen szóba jöhető helyen kiírás figyelmeztetett, hogy az út csakis saját felelelősségre járható, csúszhat, eshet...stb... és nem volt arra semmi lábnyom... akkor most úttörőt játszunk , juhuuu...
Nagyon kalandos volt, de szerencsésen leérkeztünk...ide vissza kellene jönni nyáron....
Ezután elfoglaltuk a szállásunkat Hinterhornbachban... Ez a Lech egy kis mellékfolyója, a Hornbach völgyének a vége felé található... a falu vagy 3-5 kilométeren húzódik, kicsi bokrosodások keskeny kis úttal. Ha azt mondom, hogy az "üres úton 70-es tábla, a házak közelében meg 30-as tábla...ez mindent elmond...Alig tudtunk felmenni...hajtűkanyar élesen jobbra, élesen balra...mindez jó kis emelkedéssel. Szerencsére nem az igazi alpesi télben érkeztünk (de ezt már írtam). Választhattunk a nagy, hát helyiséges szoba és egy kicsi de jó kilátású szoba között... a kicsi nyert:
Nem tudom, miért nem tudom helyes irányba fordítani...de ez volt a kilátásunk :)
Aztán elmentünk még egy kisebb túrára, amit szintén abból a kiadványból néztem ki:
nagy Wängerle kör...Majdnem Reutte-nál, annak a Wängerl nevű falucskájában... egy kisebb kör, nagyon szép panorámával...
Csodás naplementét láttunk, de már az autóból visszafelé. Sehol nem tudtam úgy leállni, hogy tudjak fotózni...de a kigyúlt hegycsúcsok, a távolban,a Lechtal folytatásánál egy lebegő felhő felragyogása...fantasztikus volt...
Aztán vissza szállásra. menüt ettünk és nem bántuk meg...nagyon finom volt. A Panzió családi vállalkozásban üzemel, a fiatal srác a szakács is, a feleség a felszolgáló is meg a takarító...két tündéri gyerekkel...
A szoba aztán csalódás volt, mert nagyon hideg volt... befűtöttünk a zuhannyal, jó forró vízzel zuhizni, aztán be az ágyba. Szerencsére a takaró nagyon klassz meleg volt...de azért kicsit rossz volt, ha kilógott valamim a takaró alól... Gyors sarokszámlálás a szép álmok végett, ébresztő beállítása, mert holnap reggeli után irány a Hegy...de melyik?
A következő részben elmesélem, mert még nem dolgoztam fel az összes képet...
